... mint Önmagadat!

A cím egy nagyon fontos keresztény szabály, ha úgy tetszik törvény második fele. Ha ismerjük az elejét, akkor sincs könnyű dolgunk a megvalósításkor. Egy másik alaptörvény szerint: „Mint fent úgy lent, mint kint úgy bent.” Ha az igaz, hogy mint kint, úgy bent, akkor a fordítottja is. Mint bent, úgy kint. Nagyszerű dolog ez, bár sokszor elkeseríthet bennünket. Ezek szerint ugyanis, ha a környezetünkben megjelenik egy probléma, akkor az nagy valószínűséggel megtalálható bennünk is. Nagy valószínűséggel? Még kimondani is nehéz, hogy biztosan! Pedig így van! A jelenséget tükrözésnek is hívjuk.

A környezetünk tükrözi, a mi belső valóságunkat!

Sokan mondják az ezoterikus irodalomban, hogy aki önmagát nem tudja szeretni, az mást se. De ne merészkedjünk elsőre ilyen messzire. Induljunk ki abból, hogy az aki nem tud magában egyedül meglenni, aki nem viseli el a saját társaságát, az mással, azaz közösségben sem képes kiegyensúlyozottan létezni. Látszólag ez egy könnyedebb megállapítás, de valójában nem az.

Fiatal koromban rengeteg zenét hallgattam. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a nap 10 órájában biztosan szólt a zene. Tanuláshoz, olvasáshoz, reggeli és esti készülődéshez, sőt az elalváshoz is. Később a reggeli rádió hallgatás volt nagyon fontos. A zenehallgatás csökkent, majd szinte csak a kocsiban, az utazás idejére korlátozódott. Napjainkban pedig egyre többször veszem észre, hogy már a kocsiban is elfelejtem a zenét bekapcsolni és reggel is csendben készülök. Nagy változás ez, ahhoz képest, hogy valamikor sehová sem mentem walkman nélkül. Több városhoz, könyvhöz kötődik zenei élményem ebből az időből. Látszik, hogy valami megváltozott. Megnőtt a csend körülöttem. Csökkent a „zaj”. Növekszik bennem az igény a csendre. A csendben jobban lehet figyelni. Több érzés, gondolat tűnik fel. Ha merünk csendben lenni, figyelni, érdekes dolgokat tudhatunk meg a világról, és főleg magunkról. Ha többet tudunk magunkról, akkor jobban megismerjük magunkat. Az önismeret segíti a jó és helyes döntést. Tehát a csend hasznos. Segít! Legkönnyebben egyedül hozható létre, hiszen ilyenkor nincs aki hozzánk szóljon, nem tereli el a figyelmünket semmi rajtunk kívülálló dolog, vagy személy.

Az őszinteség mentén, csendben eljuthatunk egy olyan önismereti állapotba, hogy pontosan tudjuk, kik vagyunk, mi a jó nekünk, mi az amit nem szeretünk, mi az amiről tudjuk, hogy nem lenne jó, ha velünk megtörténne… Így könnyebb dolgunk van, ha a kezdetekkor megfogalmazott szabály, törvény szerint szeretnénk eljárni:

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” – Jézus Krisztus

A „mint kint úgy bent” szabály arra való, hogy segítségével, felismerjük a jeleket, amit magunknak küldünk. Felismerjük, azt, amivel még dolgunk van, amit ki kell simítanunk az életünkben, hogy ne torzítson a tükör. Ha ez megtörténik és az Isteni fényt, torzítás mentesen tükrözzük a világba, akkor képesek leszünk arra, hogy a legfőbb Krisztusi szabályt betartsuk: Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd meg mással!

Erre aztán sok gyakorlati példát is hozhatunk. A szerelmeskedés során szívesen teszünk a párunk kedvére. Nagyon nehéz a dolgunk, ha a másik fél sem tudja mi a jó neki, mit és hogyan szeret. Hogyan tudnak minket kényeztetni, ha mi sem tudjuk, mi okoz nekünk örömet, mi az ami számunkra izgató, mi fokozza gyönyörünket.

Ha magunknak nem engedjük meg, hogy pihenjünk, kikapcsolódjunk, akkor vajon a társunknak megengedjük-e majd? Megértjük-e egyáltalán a benne felmerülő igényt, az egyedüllétre, a csendes befelé fordulásra? Vagy azt várjuk majd tőle, hogy egyfolytában velünk foglalkozzon, minket ajnározzon. Ha magunk tudunk ünnepelni, ha értékeljük a teljesítményünket, akkor a másik fél erőfeszítéseit is a helyén kezeljük majd, megfelelő értéket tulajdonítva neki. Se egyik, se másik irányba nem esünk majd túlzásba.

Ha nem ismerjük magunkat és a saját igényinket, ha nem tudjuk, mi az amire vágyunk, mert mondjuk nem mertük megpróbálni és nem vagyunk abban biztosak, hogy igazán akarjuk, vagy nevetségesnek, értéktelennek tartjuk vágyainkat, akkor ez egy bizonyos önbecsülési problémát is mutat. Az önbecsülés-, az önbizalomhiány megakadályozza, hogy a magunk kedvére tegyünk, vagy vágyainkat kifejezzük, és így más se lesz képes nekünk megadni amire vágyunk. Sajnos az „Érdemes vagy arra…” gondolatot a mai média teljesen kiforgatta. A „Mert megérdemled” szlogenné alakított verzió, kimondva és kimondatlanul, nem a kívánt önértékeléses, önismerettel teli, őszinte, a szabálynak megfelelő életet idézi meg, hanem az önző, másokon akár átgázolni is képes, vágyait bármi áron teljesítő, napjaink, magányos, hősét vetíti előre. Aki az anyagban fogant és annak foglya is maradt, távol minden Istenitől, magasztostól, szeretettelitől.

Az önbizalom hiányos embereknek a következő feladatot adom. Állj naponta kettőször 10 percet a tükör előtt. Meztelenül. Nézd meg ki vagy! Milyen a tested? Figyeld meg, tapogasd meg és barátkozz meg vele! Tudd, hogy a tested a társad ebben az életben. A társad. Hordoz, segít, fenntartja a földi létezéshez szükséges formát. Érzékszerveiden keresztül, örömet nyújt. A „meztelen” szó elhangzásakor kezdenek megriadni a fejlődni vágyók. Pedig az a minimum, hogy magunk előtt nem öltünk maszkot, „mezt”. A teremtésünknek megfelelően, önmagunkat vállalva kell odaállnunk, magunk elé.

Így aztán bátran buzdítok mindenkit: Önismeretre fel! Mindenki induljon a számára feladatot tartogató irányba, ismerje meg önmagát, hogy egyenlő mértékben adhasson és kaphasson, mindenki örömére!

Somogyi Péter
Lélekszerelő