Változás: tragédia vagy lehetőség?

Sosem ódzkodtam a változástól, mert – mint most számomra kiderült – a kívülről jövő változást eddig csak távolról szemléltem. Édesapám gyakran felhúzott szemöldökkel mondja: hogy lehet ilyen tervszerű életet élni?! Iskolák, építkezés, családalapítás, percre pontosan… Igen ám, de ezek mind saját vágyaim beteljesülései. Mi történik, ha eljő a külső körülmények okozta változás? Akkor is ilyen könnyen alkalmazkodom hozzá?

Erre a kérdésemre egy januári reggelen kaptam választ. Nem engem érintett közvetlenül, mégis alapjaiban változtatta meg a napjaimat, és talán az életemet, az életünket.

Amikor a családban valakit váratlan esemény ér és emiatt úgy érzi, kihúzták alóla a talajt és e lelki megrázkódtatás okán, fiatalon kórházba kerül, elgondolkozunk a dolgainkon – mindannyian. Átfut rajtunk az eddigi értékeink helyessége-helytelensége. Munka, egészség, család, megfelelés, őszinteség, valódi barátságok, értékes vagy színlelt kapcsolatok. Ilyenkor megmutatkoznak életünk rejtett vagy igaznak vélt valóságai.

A változás lehet tragédia vagy komédia. Attól függ, honnan szemléljük. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, és hogy minden értünk van. Abban a pillanatban, amikor valami váratlan ér bennünket, talán életünk legmegrázóbb és legigazságtalanabbnak vélt időszakát éljük át és csak később eszmélünk, hogy ennél jobb nem is történhetett volna velünk. A katasztrófát vagy lehetőséget (szemlélettől függően) akkor kapjuk, amikor életünk olyan szakaszba érkezik, amikor lelki fejlődésünk megrekedt és magunktól nem választanánk más utat. Az élet, Világegyetem, Isten, Angyalok, sors – ki miben hisz – megteszi ezt helyettünk. „Besegít”.

Őszintén hiszem, hogy a jövő csak jobb lehet és olyan lehetőség tárul elénk, ami egy teljesebb élet felé visz bennünket. Rögös az út, tanulni születtünk ide, mi választottuk a családunk, az életutunk, az életfeladatunk. Vajon miért panaszkodunk és esünk kétségbe akkor? Ha elfogadjuk, hogy ez így van, és a Világegyetemmel harmóniában éljük meg a változást, utat engedve a végtelen lehetőségek tárházának, egy izgalmas utazás lesz az életünk. Tudom, hogy így lesz! Így van.

Sok szeretettel azoknak, akik szintén a változás idejét élik és sokszor kétségbeesve, elkeseredve, tanácstalanul, értetlenül állnak a velük történő dolgokkal szemben:

„Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk. Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.” (M. L’Engle)

„Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig vitorlákat.” (ismeretlen)

„Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget, egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.” (Churchill)

„Nem az számít, milyen helyzetbe kerülünk, hanem az, amit benne teszünk.” (A. Huxley)

„Amikor azt mondod: Feladom! – gondolj arra, hogy ilyenkor más valaki azt mondja: Egek, micsoda lehetőség!” (H. Jackson Brown)

Dénes Évi