Döntés és változás: úgy lesz, ahogy szeretnéd!

Vajon mit jelent ez a szó ’változás’? Miközben úgy érezzük, a világ gyorsan változik, vajon mi tudjuk-e ezt követni? Arra felé tart-e ez a változás, amiről szólnia kellene? Illetve miről is kellene szólnia? Talán az egyes emberek változásáról. Szellemben, tudatban, lélekben…

Minél több horoszkópot írok, annál inkább erősödik bennem az az érzés, hogy az ember alapvetően képtelen a jelleme megváltoztatására. Mindig, mindenki önmagához hűen reagál helyzetekre. Százszor is elköveti ugyanazt a hibát, mintha a jelleme egyben saját börtöne is lenne és ebben a börtönben élés lenne a sorsa.
Nagyon erős akarat, jószándék és elhatározás kell ahhoz, hogy minden egyes pillanatban éberen odafigyeljünk – ha már meghoztuk a döntésünket, miszerint változni akarunk- és rajtakapjuk magunkat, hogy megint csak a kitaposott minta szerint cselekszünk, vagy próbálunk immáron ’helyesen’, a társadalom, vagy a család, vagy a társ szemében úgymond ’megfelelően’ cselekedni!?

A matematika professzort hoznám fel példának az Egy csodálatos elméből (aki nem látta, feltétlen pótolja!), aki súlyos skizofréniáját úgy kezelte, hogy képessé vált tudatosítani és elfogadni defektjét és együtt élni a képzeletében élő, s onnan folyton elő-előtörő negatív személyeivel, akik rögeszméjét okozták. Az egyetlen oka és indíttatása erre a családja iránt érzett szeretete volt.

Így tehát azt gondolom, ha úgy érezzük, hogy magunkért nem is érdemes változni (bár az sem mindegy, hogy mit válaszolunk, ha felteszik nekünk a végén a kérdést: Megtettél-e mindent? Tiszta lelkiismerettel távozol?), azokért, akiket szeretünk, igenis érdemes. Mert a félelmeink, a rögeszméink, az egónk, a tévedéseink és állandó ’igazunk’ nélkül tudunk élni. Szeretteink szeretete nélkül azonban nem.

Tudatosulásunk, lelki fejlődésünk egyéni. Nem lehet valakit feljebb lökdösni a lépcsőn – szokta volt mondani a Mesterem. Mert ugye először is felfelé nem lehet lökdösni? Másrészt mi van, ha az illető még nem akar lépni? Mindennek eljön a maga ideje – mondta egy másik Mester. Mindenkinek saját tempója van. Mindenkinek a saját döntését kell meghoznia és ahhoz hűnek lennie. Azt, hogy akar változni és kitartani akkor is, ha nehéz, vagy akadályokkal telített az út. Mert, ha jó az irány, besegítenek nekünk. Meglátjátok.
...és akkor talán a világ utoléri önmagát…

Gerdai Rita